Híres B Ede: A szavak és a cipőtalp

Vannak szavak, melyek a legbensőbb, bízvást mondhatom, legszebb emberi érzéseket öntik formába. Egyszerű, szép, tiszta szavaink állnak készenlétbe, hogy kifejezzük az érzelmeinket: szeretlek anya, tisztellek nagyapa. Csodálom a kitartását, kedves hölgyem, uram, s sorolhatnám a példákat, hiszen édes anyanyelvünk igencsak gazdag tárházzal rendelkezik. Tapasztalatom, lehet nem tudatos megfigyelésen alapszik, ám mégis közel járhat a valóság talajához, miszerint a szavak olyanok, mint a cipő talpa. Minél többet járatjuk, kíméletlenül a rögös hétköznapok útjain, annál inkább kopnak, vékonyodnak. S bizony, mire érdemes egy elnyüstölt cipőtalp? Bíz’, a sok használattól, értéktelen lommá, kacattá válik. Akár csak azok a szavak, melyeket meggondolatlanul használunk, ismételgetünk. Koptatjuk az értelmüket, a rettenetesen sok üres ígéretekkel vegyített, hitevesztett használat során.
Elveszítjük a tiszteletet, a bizalmat, a hűséget, a szeretetet, a becsületet, akár az agyonhasznált öreg cipő talpát, amiről mindaddig tudomást sem vettünk, míg védte, óvta talpunkat az életutunk milliárd tövisétől. Szeretném megőrizni épen mindegyiket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share via
Copy link
Powered by Social Snap