Albert Irisz: Úgy érzem*

Úgy érzem,
mindent kiírtam magamból,
elkoptatott rímeket,
magamra sok szerepet
öltök, amíg rémeket
ölök meg magamban,
a sorok között sokszor elbotlok,
semmi sem inspirál,
nem maradt sok a haragból,
amivel azt hittem tápláltál,
mert mi könnyen jön,
még könnyebben megy,
és ami engem ihlet, engem illet,
ezért nem kellesz nekem,
mert düh mindig van bennem,
abból táplálkozom
a világ ellen,
nem állít meg senki,
se kométa,
amitől félek,
hogy nem táplál úgy senki,
mint egy poéta,
mert költő átka ugyanaz, mint álma
akaratlanul is egy másik poéta
öle lágya,
láthatod, a szerelem a gyengeségem,
a türelem sem az erősségem,
egyszer így szenvedek vereséget
egy vasárnap,
mert vasárnap mindig hiányzik valami,
úgy érzem,
mindent kiirtottam magamból,
kiírtam magamat is magamból.

*Permanens irodalmi pályázat

1 thought on “Albert Irisz: Úgy érzem*

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share via
Copy link
Powered by Social Snap