Pap Rebeka: Csongor és Tünde – Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi

(Összehasonlítás)

Vörösmarty Mihály több mint húsz éven át írt drámákat. Tizenhat ilyen alkotása van, de kiemelkedő remekmű csak egy akad köztük: a Csongor és Tünde. 1830-ban írta. 1831-ben jelent meg Székesfehérváron.
Pesten a cenzúra megtagadja kiadását. Korábban csak lírai dalokból összefűzött drámai műveket írt. Később pedig végzetdrámák írásával foglalkozott.
A Csongor és Tünde története mesére épül, amelynek motívumai erős szimbolikus jelentéshordozásuk: boldogság/boldogtalanság, útkeresés, jó/rossz, hűség és árulás jelentései függenek össze. A dráma többszintes: föld, ég és alvilág is jelen van képviselőivel. Tünde az égi szintet, Mirigy és az ördögfiókák a pokolit, míg Csongor, Ilma és Balga a földi életteret, sőt, Balga a földhözragadt szemléletet képviseli. A szereplők nem mindig különülnek el egymástól önálló identitásként: Balga legtöbbször Csongor primitív énjét képviseli, míg Ilma Tündéhez képest a racionalitást. Ezeket a szinteket kapcsolja össze a csodafa.
A mű közvetlen előképe Gergei Albert Árgirus históriája című műve. Az Árgirus egy tündérmese/vándortéma verses feldolgozása, maga a téma népmeseként (Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona) ugyancsak ismerős lehet. Szerepelnek benne a népmese jellegzetes jegyei: a három királyfi, a legkisebbik okossága és kiemelkedése a testvérei közül, valamint a boldog befejezés.
Mind két mű indító eleme a varázslatos fa, amelyhez a szerelmesek találkozásának, egymástól való elszakadásának és újra egymásra találásának helye, viszont az utolsó pontban eltérések jelentkeznek, mivel Árgyélus királyfi történetében a tündérek palotájában történik meg a szerelem beteljesedése. Felfedezhető az is, hogy ellentét lép fel a történetekben, mivel Vörösmartynál Tünde várakozik Csongor érkezésére annak reményében, hogy az ördögök a fához kötözik majd, ezzel ellenben a mesében Árgyélus királyfi várakozik Tündérszép Ilonára.
Felcserélődnek a szerepek.
Az elszakadást kiváltó közvetlen ok a hősnő hajából levágott aranyfürt. A drámában sok gondot okozó jelentés képvisel, a kompromittálódás, a szégyenbe esés jele (a két fiatal együtt tölti az éjszakát: a hajlevágás a középkorban a megszégyenítés jele volt), amely késlelteti a szerelmespár találkozását és szerelmének beteljesedését, megtévesztő hatalma van a boszorkány kezében, ám a tündérmesében nem kapott ilyen mértékű erőt, ott leginkább csak bizonyítékként szolgált.
Fontos észrevenni még a hármas szám megjelenését, alapvető mozzanatot foglal magában: a múlt–jelen–jövő összefüggését, illetve a hármas szám misztikus, biblikus jelentését.
Közös vonás a három út és a három ház, ahol a főhősök segítséget és útmutatást kérnek. Ezekben a jelenetetekben bukkannak fel a segítő/vagy álsegítő (hiszen a három vándor nem segít, talmi értékeket kínál) (társ)alakok, akik a kulcsfigurák mellett haladva támogatást nyújtanak egészen a szerelmes társ felleléséig. Mikor Árgyélus királyfi megérkezik Tündérszép Ilona otthonába, találkozik a boszorkánnyal, aki megtéveszti őt kedvességének felajánlásával. Ezt követően megjelenik a síp amely mély álomba meríti a királyfit. Csongor esetében a por hordoz maga után ilyen hatást, de végül mindketten rájönnek a turpisságra. A feleszmélés következménye pedig az, hogy a cselekmény ettől a ponttól kezdve a boldog befejezés felé lendül ki, és végül Csongor és Tünde a dombon lévő palotában, Tündérszép Ilona és Árgyélus pedig a királyfi apjának várában él tovább.
A drámai történet végén egy pillanatra úgy tűnik, mintha megint a mű elején járnánk, és megfordulhat a fejünkben az is, lehetséges, hogy a történet végétől indult a cselekmény, és ez igazából egy soha véget nem erő körkörös láncolat, de felbukkannak olyan részletek, amelyek, ha nem is olyan nagyok, de meghatározóak, és ő általuk zárulhat be a történet. Mindkét mese esetében a főhősnők neve jelzi a nőalak csodás voltát. A boszorkány, az akadályozó, a rontó erő a műben, meg akarja akadályozni, hogy valóra váljon, beteljesüljön a két fiatal szerelme. Az ember lefelé húzó, nemtelen, sorsrontó belső tartalmait jelképezi. Ugyanakkor nagy különbség, hogy a Csongor és Tünde nemcsak egy tündérmese drámafeldolgozása, hanem egy dezillúziós filozófiai drámai költemény is, amelynek értelmében nincs boldog befejezés, csak időleges kielégülés. A kozmikus időhöz képest az ember élete semmi, boldogsága és boldogtalansága benne porszem.
Jellemző még a helyszínek és a helyzetek változatos egymásmellettisége. A szerelem az egyetlen létértelem, az egyetlen hiteles életcél. A harmónia a két fő szint (ég és föld) közötti kiegyenlítődésben valósul meg, jelezve, hogy az ember nem szakadhat el földi meghatározottságtól, a boldogság nem érhető el pusztán az irrealitás világában.
Vörösmarty drámájában a cselekmény időtartama egyetlen nap: éjféltől éjfélig tart a mesés történet, viszont a népmesére jellemzően Árgyélus királyfinak száz meg száz esztendőt kellet utaznia, hogy megtalálja szerelmét.

Irodalom:
Taxner-Tóth Ernő: Rend, kételyek, nyugtalanság. A Csongor és Tünde kérdései. Budapest: Argumentum, 1993

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share via
Copy link
Powered by Social Snap