Kalász István: Egyszer

Hajnalban
ha sötét
szobában a szívem feladná
feküdnék keresztben haldoklásom
lassan elkezdődne akkor szeretném
ha magamnál lennék és
a padlón kopoghatnék mint az eső
kint morzéban így üzenném hogy jó
volt itt közben a mennyezetet nézném a
rövid lélegzettől forrósodó szívemre figyelnék
kényelmesen helyezkednék el
nem félnék hagyni az ént magára
végül arra gondolnék hogy ha
estére az eső havazásba fordul
csönd lesz.

1 thought on “Kalász István: Egyszer

  1. “Egyszer” én is így szeretnék elmenni.Ha sor kerül rá. Számomra csak egyetlen dolog aggasztó. Az, amit Shakespeare így fogalmazott meg: “de hogy mi álmok jőnek a Halálban, ha már leküzdtük mind a földi bajt…”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Share via
Copy link
Powered by Social Snap